Vannak olyan romantikus kapcsolatok, amik magnetikusan vonzóak, olyannyira, hogy:
- bár nagyon szeretnél szabadulni belőle, szinte lehetetlennek tűnik ez a lépés
- nem vagy benne boldog, mégsem tudod elengedni
- elengedted, majd mikor kezded jobban érezni magad ismét visszasétálsz
Mégis mi az ami benne tart ezekben a szenvedős kapcsolatokban?
Általában egy olyan idegrendszeri aktivitás, egy olyan izgalom és izgatottság, egy olyan túlfokozott idegi és érzelmi állapot, amire azt gondolod, hogy ez a SZERETET.
Azt gondolod, hogy ez az izgatottság A SZENVEDÉLY.
Ez a bizonytalanság (kellek vagy nem kellek, igen vagy nem, kutya-macska játék) az IZGALOM.
Olyan, mintha már függővé is váltál volna ettől a fajta izgalomtól.
Az a partner, aki ’biztos’, aki jelen van, aki akar, aki egy egyértelmű IGEN: az unalmas, az nem is érdekes, az olyan egysíkú kapcsolódás.
Pedig itt csak arról van szó, hogy a bizonytalanságból és kiszámíthatatlanságból eredő belső feszültséget összekevered a szeretet és szenvedély feszültségével.
Azt gondolod, hogy amikor ezt a fajta feszültséget érzed, akkor szerelmes vagy!
Nem feltétlenül vagy szerelmes. SŐT, nem feltétlenül vonzódsz igazából az adott emberhez!
Csupán csak megtéveszt az a belső feszültség!
Szakmai körökben ezt a bizonyos belső feszültséges kapcsolódást hívjuk traumatikus kötödésnek.
Ahogy a neve is mutatja, ez egy traumára alapuló kötödés.
Általában gyerekkori traumára, ahol a szüleid (vagy a gondodat viselő felnőttek) nem voltak elérhetőek, vagy nem mindig, vagy nem kiszámíthatóan. Tehát a kötödés ilyen bizonytalansággal volt átitatva. Ez a bizonytalanság testi, érzelmi és idegrendszer szinten feszültséget okoz. Nem egy megnyugtató, békés, kiszámíthatóságon alapuló állapotot. Ezt a feszült állapotot azonosítottuk be a szeretettel. Azt gondoljuk, hogy ez a szeretet.
Később, felnőtt korban értelemszerűen az olyan helyzeteket keressük, ahol megélhetjük ezt a feszültséget.
De ez nem jelenti azt, hogy szeretetet élünk meg.
Nem is vagyunk másra vevők!
Csak erre a feszültségre.